Születésnapi Mese
2013. július 19-én 26 éves lettem.
Az elnök
2012. július 1-én adtam át egy egyetemi diákszervezet elnökségét az utódomnak. A harmadik diplomámat azért szereztem meg, mert ahhoz, hogy elnök lehessek, szükségem volt a diákjogviszonyra.
Előtte az alapdiplomámat levelezőn csináltam, Londonban éltem. Amikor 2010-ben onnan hazaköltöztem 101 kg voltam. Utána nagyon gyorsan lefogytam és ezt megünneplendő befestettem a hajamat szőkére és élveztem, hogy felfigyelnek rám az embereket. 1 év után nem bírta tovább a hajam a szőkítést és leégett, emiatt ebben az időszakban nagyon rövid volt.
Nagyon büszke voltam magamra, hogy amellett, hogy egyetemi diákszervezeti elnök voltam, még a köztársasági ösztöndíjat is megkaptam, amiért nagyon sokat tanultam.
1 éven keresztül egy helyi bizottságot vezettem, utána ott maradtam még 1 évig a diákszervezetben segíteni, addig az egyetem volt az életem, ennek hirtelen vége lett, nem találtam a helyem.
2014. július 19-én 27 éves lettem.
A lázadó
11 hónap után felmondtam az első munkahelyemen. A diákszervezeti tapasztalatomnak köszönhetően, jött egy olyan lehetőség, hogy annak ellenére, hogy sosem szerettem volna „multinál” dolgozni, mégis ott kezdtem. 6 hónapon keresztül nagyon jól éreztem magam, olyan vezetőm volt, akit máig az egyik szakmai példaképemnek tekintek. 6 hónap után őt másfelé vitte az útja és én kaptam egy olyan főnököt, akire sem szakmailag sem emberileg nem tudtam felnézni. Mindig az volt a célom, hogy legyen meg napra pontosan az egy év tapasztalat, utána felmondhatok. Ez nem sikerült.
Kitaláltam egy projektet, ami szerintem és több igazgató véleménye szerint is megoldás lehetett volna több szervezeti problémára, amikor a projektjavaslataimat elmondtam nekik, a beszélgetések valahogy mindig úgy alakultak, hogy esett néhány negatív szó is a főnökömről.
A projekt öltetem előterjesztését magán akció keretein belül hajtottam végre, nem tájékoztattam róla a főnököm. Amikor ezt megtudta, olyan formában kaptam tőle destruktív negatív visszajelzést, hogy amikor aznap kiléptem az irodaház ajtaján, már tudtam, hogy másnap csak felmondani jövök vissza.
A születésnapomon annak ellenére, hogy nem volt munkám, szabadnak és felszabadultnak éreztem magam.
Az utazó
2015. július 19-én 28 éves lettem.
Egy multinál dolgoztam, ahol amellett, hogy sok szakmai kihívás volt, teljes autonómiát kaptam a HR fejlesztésekben.
Ezen a napon nagyon büszke voltam magamra, mert 1 év alatt 10 országban voltam. Boldognak és szabadnak éreztem magam.
2016. július 19-én 29 éves lettem.
A vizsga
Ezen a napon szabadságon voltam, direkt a születésnapomra egyeztettem le a vizsgatréninget egy tanácsadó céghez. A tét az volt, hogy bekerülök hozzájuk, mint külsős tréner, azaz rajtuk keresztül tarthatok tréningeket az ügyfeleiknek.
Tudtam, hogy ha sikerül, akkor ez nagy hatással lehet a szakmai életemre. Szerettem a munkahelyemet, nem akartam ott hagyni, viszont már kevesebb volt a kihívás.
Rögtön aznap megkaptam a pozitív választ, nagyon boldog voltam.
2017. július 19-én 30 éves lettem.
Az álom valóra vált.
Ezen a nyáron csak 1 hét volt, amikor nem dolgoztam. Direkt a születésnapom hetére nem szerveztem egy tréninget sem, születésnapi fesztivál hetet tartottam, nagyon fáradt, de boldog is voltam.
Megvalósult a célom, amit 20-as éveim elején kitűztem, 30 éves korom előtt vállalkozó lettem.
Miután előtte 1 évvel bekerültem a külsős trénerek közé, ősszel annyi munkám lett, hogy döntenem kellett! Maradok a biztos fix munkahelyemen, ahol már nem éreztem, hogy van eredménye a munkámnak? Vagy kilépek a bizonytalanságba úgy, hogy 2 hónapig van tele a naptáram? Amikor ezzel szembesültem, 2 órát gondolkoztam, utána meghoztam a döntést és az utóbbit választottam.
2 hónapig nagyon sok munkám volt, aztán hónapokon keresztül semmi. Volt olyan is, hogy miután már az összes ablakra új függönyöket varrtam , csak feküdtem a szőnyegen, azon gondolkoztam, hogy mi értelme az életemnek, ha hetek óta nem csináltam dolgoztam?
Aztán elkezdtem az egyetemen tanítani, mint külsős oktató és bejött egy nagy munka.
A 30. születésnapom nyarán egy projekt keretein belül bejártam az egész országot, minden megyében tartottam 1 nap tréninget, legalább heti 3-4 napon keresztül. Busszal, vonattal és húzós bőrönddel mentem és nagyon meleg volt.
Amikor az egyik héten végre végeztem és örültem, hogy indulhatok haza, hirtelen akkora vihar kerekedett, hogy miután elindultam az állomásra a húzós bőröndömmel, vissza kellett fordulnom. Közben a fákba kapaszkodtam, hogy ne fújjon el a szél. Az intézményben vészeltük át a vihart, ahol a tréninget tartottam. Miután lecsendesedett, a résztvevők kivittek a zalaegerszegi vonat állomásra, ahol azzal szembesültem, hogy felsővezeték szakadás van és már nem indul vonat.
Akkor azt hittem, aznap már nem érek haza, mégis sikerült. Másnap észrevettem, hogy a laptomom teljesen elázott.
2018. július 19-én 31 éves lettem.
A vállalkozó
Ezen a nyáron ismét szülinapi fesztivál hetet tartottam. Kékeden egy Kassa melletti kis faluban, az Elvonuló Tréning helyszínén voltam. Eredetileg csak pár napra mentem, viszont mivel direkt az egész hetem üres volt, ott maradtam 1,5 hétre. Azon a napon, amikor eljöttem, délután már a vonaton ültem Debrecenben felé teljes tréning felszereléssel, az utolsó napig élveztem a falusi élet előnyeit.
A szülinapi bulimra mindenki eljött, akit meghívtam a faluból, a második kedvenc ételemet főztem bográcsban.
Sok munkám volt, boldog voltam és szabad.
2019. július 19-én 32 éves lettem
A vezető tréner
A születésnapomon már aláírt adásvételi szerződésem volt a házamra. Azon a héten csak 3 napot tudtam kihagyni a munkából, mert vezető tréner voltam egy tanácsadó cégnél, ahol nagyon jól éreztem magam.
Sok munkám volt és válogattam a tréningek között. Főleg vezetői és kiemelt munkatársi tréningeket tartottam.
Azt éreztem minden sínen van.
2020. július 19-én 33 éves lettem.
FCK2020
A COVID-nak köszönhetően egy hétvége alatt mondták le az összes tréningemet. Márciusban egyik pillanatról a másikra eltűnt minden bevételi forrásom, amire nagyon nagy szükségem volt, hiszen házfejújításban voltam.
A nyárra ismét egyéni vállalkozó voltam a COVID közepén bevétel nélkül. Heti 40-50 órában újítottam fel a házat és semmi mást nem csináltam. Az önbizalmam és az önbecsülésem romokban volt.
2019 novemberében 3 hetet voltam Amerikában egy személyiségfejlesztő tréningen, 2020 januárjában azt éreztem, hogy minden a lehető legtökéletesebben alakul és márciusban ez az egész összeomlott. Úgy éreztem semmim sem maradt.
Sehol sem láttam a kiutat.
2021. július 19-én 34 éves lettem.
Jobban voltam
Már elkezdtek alakulni a munkáim ismét, a régi ügyfeleimmel is felvettem a kapcsolatot, akiket a vezető tréneri pozíció kedvéért elengedtem.
Az eltelt 1 évben sokat foglalkoztam az önismeretemmel, sok dologra rádöbbentem. Elkezdtem keretbe foglalni azokat a gyakorlatokat, amiket csináltam és segítettek abban, hogy jobban legyek.
Akkor még kerestem a tréning nevét, de tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni és szeretnék segíteni másoknak is.
Nagyon sokat javult az önszeretetem 1 év alatt.
2022. július 19-én 35 éves lettem
A világ végén
35 nap gyaloglás után júniusban, megérkeztem Fisterrába. Mindig azt mondtam, hogy csak még 1 hetet maradok, aminek az lett a vége, hogy 40 napot és a születésnapomat is ott töltöttem.
Nagyon büszke voltam magamra, hogy szeretem magam annyira, hogy ezeket a döntéseket 1-1,5 hetente meghozom és átfoglaltam a jegyem hazafelé.
A születésnapom egy részét Johannal töltöttem és a bulimba az akkor minden számomra fontos fisterrai személy eljött. A kedvenc helyemen voltunk és hamburgert ettünk.
Tudtam, hogy legkésőbb augusztus 2-án haza kell jönnöm és akkor szembe kell néznem azzal, hogy milyen változások történtek Magyarországon. Azon a napon a Camino Mesék írása volt a tervem, semmi más.
A születésnapomon boldog és szabad voltam.
2023. július 19-én 36 éves lettem.
23 nap múlva indulok
Az első repülőjegyem június 4-ére szólt. Amióta márciusban hazaértem, keményen dolgoztam azért, hogy ebben az időpontban el tudjak indulni és minimum 2 hónpig Spanyolországban lehessek. Amikor megvettem a repülőjegyem, akkor ez egy teljesen reális cél volt, azonban minden folyamatosan változott. Ahelyett, hogy én is tovább változtattam volna, el voltam foglalva azzal, hogy azon aggódtam, hogy vajon el tudok-e indulni és kint tudok-e maradni 2 hónapig. Semmi mással nem foglalkoztam, nagyon sokat dolgoztam és attól féltem, hogy nem sikerül a tervem.
Április végén rájöttem arra, hogy a június eleji elindulás nem reális. Június 3-án átfoglaltam a repülőjegyemet augusztus 11-ére, de még ezek után is féltem, hogy nem fog sikerülni.
Féltem egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy ha minden változik, akkor nekem is változtatnom kell. Feltettem magamnak kérdést, hogy ha nekem is és az ügyfeleimnek is az a jó, ha 30-40 napot maradnok, akkor miért is ragaszkodom a 60 naphoz?
Amikor meghoztam azt a döntés, hogy 30-40 nap is ugyanolyan jó, mint a 60, utána minden megváltozott.
Rájöttem, hogy az elmúlt hónapokban nagyon sok ember vett részt a Camino Tréningjeimen, a visszajelzések alapján sokat segíttetettem nekik. Ők várják a folytatást, a Camino Elvonuló Tréning lassan tele van, itt az ideje, hogy elinduljak, eleget dolgoztam, ideje töltődnöm.
Ma, 2023. július 19-én 36 éves lettem. 23 nap múlva indulok egy olyan útra, ami mindig is az álmom volt és ezzel együtt félelmetes is számomra. Sátorral fogok gyalogolni az óceán parton Fisterrába egyedül. Eddig nagyon sokat dolgoztam. Szombaton lesz az utolsó Camino Tréning az indulásom előtt, ezt még nagyon várom, utána már az útra készülök, mert 23 nap múlva elindulok.
6+1 dolog, amit 36 éves koromra megtanultam:
1. Ha minden egyszerre szeretnék megvalósítani, akkor semmire sem figyelek igazán.
2. Ha azt érzem, hogy az időm drága és emiatt türelmetlen vagyok, akkor nem élvezem az életem.
3. Fontosabb vagyok a feladataimnál és nem az számít, hogy mennyi eredményt értem el 1 év alatt, hanem az, hogy közben hogy éreztem magam.
4. Azzal foglalkozom, amit igazán szeretek és ebben magamra hallgatok.
5. Ami a hivatásom, abban sikeres vagyok.
6. Én vagyok a felelős az életemért.
+1. A körülöttem lévő emberek a tükreim, azt fogják csinálni, amit engedek nekik, én húzom meg a határokat.
